2012. március 12., hétfő

Számos közös vonásunk volt. Én szerettem őt és ő is szerette magát..




van pár pillanat, amiért megéri élni, látszólag semmiség, az ember mégis érzi.. 




Attól, hogy az ember nem beszél valamiről, még gondol rá ..


bízni szeretnék benned, de te eldobtál. rideg kijelentés, amit hozzám vágtál, pedig nem igaz, amit rólam hallottál, ócska lélek hazugsága, nem az igazság

https://www.facebook.com/pages/Hope-/271335722932318

NÉZÉTEK MEG !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:)

2012. március 7., szerda

Bárcsak olyan lenne az életem, mint egy film! Soha nem lenne gond a frizurámmal, nem kéne wc-re mennem, és amikor rossz passzban vagyok, egy pasi utánam fut az utcán, rögtön szerelmet vall, csókolózunk és boldogan élünk, míg meg nem halunk.




(sajátkép.)
Vágytam én már sok mindenre. De rá kellett jönnöm, nincs annál erősebb vágy, mint amikor a másik közelségére vágyunk. Amikor úgy vágyunk a másik közelségére, hogy az nem lehet mellettünk, amikor vágyakozásunk kielégíthetetlen, vágyunk tárgya elérhetetlen. Ettől kezdve elindul az ördögi kör, a gyötrő láncreakció, amiből képtelenség kiszállni, hiszen az ösztön a mozgatórugója. Elindul a játék, az a kínzó játék, amit férfi és nő ösztönösen játszik egymással. A játék, amely során nem is a másik testét kívánod, hanem a lényét. Minden porcikáddal kívánod a látványát, ami talán messze van a tökéletestől, de számodra a mindent jelenti. Kívánod a hangját, aminek érzékelésére a körülötted zajló világban megáll az idő, és a te saját hangod is átváltozik. Idegen lesz, olyan, mintha nem is te volnál. Pedig ez a hang vagy csak te igazán. Mert minden, ami eddig volt, megszűnt létezni. Minden, ami eddig volt, a föld nyelte el. Minden, ami eddig szépnek tűnt, elveszítette szépségét. És értetlenül állsz ebben az idegen világban, mert egyszerűen nem találod a helyedet. Nélküle nem találod a helyedet. Mert a te helyed ott van, mellette.
Te tetted tönkre az életem, miattad lettem ilyen. azt mondtad probáltál szeretni. próbáltál? Köszönöm a megtiszteltetést. én nem próbáltalak, hanem én tényleg igazán szerettelek. a kettő között van némi különbség.


Néha még megdobogtatod a szívem, de már semmi se olyan, mint régen.


Vannak dolgok, amiket bánsz, hogy megtettél. Ugyanakkor, ha változtatnál rajtuk, nem az lennél, aki vagy.
három dolog a legnehezebb: várni, nem jönni; menni, nem haladni; lefeküdni, nem aludni.
most érzem igazán, hogy elhagytál, most mikor már más lány kezét fogtad. eddig azt hittem, hogy van még remény de nem, tévedtem.. fáj, úgy fáj, mikor látom, hogy mással vagy boldog és közben próbáltad tagadni... de most már késő, láttam amit kellet... és azt, hogy tovább kell lépnem és valószínű nélküled!




tudod mi a legrosszabb ? amikor összeomlik az életed , és pont az okoz csalódást , akire a leginkább számítottál.